2002. március 16.
Az
Orfeumról…
Néhány
asztal áll a falaknál, amelyek mellett palik, nagypénzű, sokat költő emberek
tanyáznak a helység sztárjaival.
Beljebb a
nép, a mulatók nagy tömege.
Minden
asztalnál pezsgő vagy drága bor, csak egy-két pikolázó, pálinkázó társaság, az
éjjeli foglalkozású intelligencia képviselői…
Minden
asztalnál nő, rendesen annyi, ahány férfi. A vendég feje, ha már ivott, ott a
hölgy keblén, a keze isten tudja, hol. Őnagysága énekel, vagy kacag, avagy
cseveg sokszor igen mulatságosan és ötletesen, de témája persze a nappali
társaságban lehetetlen volna.
Mikor az idő
már éjféltől messze jár, Őnagyságáék közül is nemegy berúgott. Vállak meg
áttört harisnyák csillognak a villanyfényben, danolás, muzsika, kiáltozás
hallatszik összevissza.
Néhány
társaság a szeparékba vonult, ahol bizony lekerülnek a ruhák is vagy nem is
kerülnek le, és semmiféle rendőrkapitányi rendelet nem tudja megakadályozni,
hogy ne történjék, amiben a szeparéban történnie kell…
Az
erkölcstelen Budapest (1908)
Adott egy
kor. Egy kor, amelyet ízig-vérig az élet szeretete jellemez.
Ez nem a mi
korunk. Azaz, hogy a miénk is. Egy kicsit.
Maradt egy
viselet, néhány megkopott tárgy, fakó fénykép és rengeteg dal: sanzonok,
kuplék, műdalok, táncdalok, melyeknek szöveg és hangjegy-áradata ma is
ugyanolyan tisztán áll „dallamra készen”.
Akárcsak
egyKORon. Mert van egy kor. Egy régi kor, amelynek hangulata és emléke éppen
csak hogy menedék a mi új századunk gondjai elől.
De így
igazi. Egyszerű. Nehezen felejthető.
Ez az
előadás nem akar mást, csupán néhány dalt azokból a régi időkből. Hogy egy
rövid ideig újra lehessünk gondatlanok és vidámak.
Igen… mint
egykor!
Kolozsi Kilián és Barabás Árpád
Zenészek:
Bereczky Botond , Kémenes László, Molnár Cs. Antal, Zöld Albert
Dramaturg:
Tompa Andrea
Szakmai tanácsadó:
András Lóránt