2004. október 23.
A
Szerencsefi mesejáték folyamatosan változó, alakuló fantáziajáték. Egyedisége a
történetnek, hogy a színészek a megszokottnál jobban beleszólhatnak az
előadásba, nincs pontosan, előre rögzített szöveg és játék. Csak egy sztori,
egy váz van, amit a színészek öltöztetnek fel játékkal, szöveggel, valójában
létrehozzák az előadást. Ez a kiszámíthatatlanság, az improvizáció lehetősége
váratlan és érdekes jeleneteket szül.
Az előadás
mesemotívumokat épít: szerencsét próbálni induló legkisebb fiú, a három
öregasszony, akiken segít, és a „jó tett helyébe jót várj” alapján
viszontsegítik, a gonosz jelenléte, akit kötelező módon legyőz a kisebbik fiú.
Szerencsefi
(Barabás Árpád), Szegecsfi (Bodea Tibor) és Szépfi (Bajkó László) testvérek,
akik szüleik távozása után magukra maradnak a lakásban. Mi szokott ilyenkor
történni mindenhol? Erre épül a mesejáték, amelyben mindennek helye van, még a
csattogó, zakatoló motorkerékpároknak is. A történetben Szerencsefi célja, hogy
kiengesztelje a testvéreit. Útja során kiszabadít a bajból három öreganyót,
akik cserébe ajándékokat adnak neki: varázsasztal, varázskorsó, varázssíp,
valamint megtanítják énekelni, táncolni és harcolni, hogy legyőzhesse a Fekete
Kalapos gonoszt.
Szerencsefi
Szegecsfi
Szépfi
Xéna
Xalma
Fűxál
Mari Anett
A fekete kalapos
Jelmeztervező:
Gáll Ildikó, Tamás Anikó
Díszlettervező:
Kolozsi Kilián
Rendező: Kolozsi Kilián