A Színrabló olyasfajta rém, mint a hagyományos gyermekmesék vasorrú bábája. Csakhogy sokkal felnőttebben gonosz. Nem embereket, kivált nem gyermekeket rabol, hanem csak a színüket, a mosolyukat, a muzsikájukat veszi el: az életük értelmét tehát. S ráadásul éppen azért, mert „szereti a szépet”. A tanulságok ily módon a köznapi önzés megvetésétől a társadalmi méretű erőszak, a hatalommal való mindenféle visszaélés elutasításáig levonhatóak, hogy végül a játszó és néző „gyerekek” együtt énekelhessék: „a szabadság ritka kincs”.

A svéd gyermekverseknek világszerte hatalmas a népszerűségük, ám skandináv gyermekdarabbal ritkán találkozhatunk. Tor Age Bringsvaerd darabjának kivételes erénye abban rejlik, hogy egyszerre mutatja meg a dolgok színét és visszáját. Igazi mesét látunk, ugyanakkor a szokványos meseelemektől mindig el is távolít a szerző. A mű további erényei között említhetjük a nyelvi játékosságot és költőiséget. S azt a szerencsés írói látásmódot, mely felkínálta számunkra, hogy a színrevitel bátran építhet a clown-játék és a cirkuszi varázslat eszközeire.

Mesejátékunk csodaszép, szeretni való zenéjét a fiatalon elhunyt Papadimitriu Grigorisz szerezte.

Ezzel az előadással Őrá emlékezem.

Szereposztás: