Az előadás műfaját tekintve álomjáték, mely következetesen vonja maga után a történések közti kuszaságot, következetlenséget. Eme kísérlet azon színházi „feladaton” alapszik, miszerint egy színésznek az a dolga, hogy nem létező, a környezet történéseiből kiemelt fiktív cselekvéseket teremtsen. Ennek értelmében a színház nem más, mint cselekvés a valóságból kiszakítva. Ha ezt elfogadjuk, nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy a valóságot reprodukáljuk. A téboly hétköznapjai egy pillanatig sem kényszerít a realitás rekonstrukciójára: megeleveníti az álomképeket, belehelyez egy komikus világba, mely abszurd helyzeteivel teremt humort.

Szereposztás: