Nyomasztó hőség Jeruzsálemben. Jesua Ha-Nocri Poncius Pilátus előtt áll. Egy sorsdöntő találkozás. Tikkasztó forróság a harmincas évek Moszkvájában. Egy „mesternek” nevezett író éppen ezt a találkozást tette regénye témájává. A művet azonban betiltják. A mester, hogy elkerülje a további megtorlásokat, elmegyógyintézetbe vonul vissza. Szerelme, Margarita a mester keresésére indul.

Egy Woland nevű idegen professzor jelenik meg Moszkvában – mentalista és varietéművész. Három különös alak kíséri: Korovjev, Azazello és Behemót. A moszkvai élet hirtelen zűrzavarba merül. Emberek halálos baleseteket szenvednek, szomszédok pillanatok alatt tűnnek el, nyomtalanul. Az események minden logikát felülmúlnak, ezeket Woland megjelenésével hozzák összefüggésbe. Woland és kísérete feltárja e társadalom működési mechanizmusait: a kapzsiság, a konformizmus és a hatalomvágy lelepleződik.

Amikor a nézők belépnek, már minden elkezdődött – nincs nyilvánvaló kezdet, nincs irány. A tizenegy színész és a nézők egyaránt részei ennek a fokozott figyelmet követelő térnek. Az előadás ellenáll a sztereotip színházi élménynek, megtagadja a regény egyértelmű értelmezését. A csend, a hallgatás és az időtartam az előadás szövete. Ezek arra irányítják figyelmünket, miként konstruálunk mi, nézők – megfigyelők és tanúk – történelmet és történeteket, miközben jelentést keresünk.

Az előadás az álom logikáját követi. Ez azonban együtt jár a „jelentésgyártó gépezetként” felfogott színház elhagyásával, valamint azzal a szemlélettel is, amely a színészeket „érzelem-erőművekként” értelmezi. Szavak hullanak akár a kövek, vagy egyszerűségükkel döbbentenek meg.

Szereposztás: