Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatta.

Ahogy a Mohács utáni vészteli idők véres zűrzavarából, egy korábban volt élet széthullásából kiemelkedik első magában nyugvó, önálló világot teremtő költőnk, Balassi Bálint lírája, úgy néz ránk a múltból az első magyar nyelvű komédiaszöveg is: az olasz eredetiből magyarított szerelmi játék, a Szép magyar komédia.

Akárcsak verseiben, Balassi a Cristoforo Castelletti pásztorjátéka ihlette komédiában is egyetlen dolgot keres (hajszol, kutat, vizsgál, és megél): az emberi életet beteljesítő, a zaklatottságban nyugalmat, a bujdosásban menedéket, a kilátástalanságban értelmet kínáló szerelmet.

A Figura negyvenedik évadában előadásunk Balassi reneszánsz szövegéhez az idő múlásában keresi a kulcsot: abban a tízesztendőnyi bujdosásban, ami Thyrsis és Angelica kamaszos lángolását Credulus Juliáért való rajongásától elválasztja, s ennek nyomán továbbhaladva azokban az évtizedekben, amik az emberéletet – s benne az örök, elmúlhatatlan szerelmet – tagolják. Ebben a visszatarthatatlanul áramló időfolyamban látjuk, esztendők pergésén át bujdosók, pásztorok és szerelmesek otthonát: az erdőt, benne pedig Balassi beteljesedést űző, boldogságukat kergető szerelmeseit.

Szereposztás: