1.
Minden absztrakttá válik bennem.
A zene. Az illatok. Az emberek arca. A hangok.
Egyre halványabb lesz minden. Egyre színtelenebb.

2.
Újrakezdjük az életünket. De másképp.
De minden más lesz. Olyan, mint a legelején.

3.
A szerelemben nem a józan ész szokott dönteni, hanem valami más. 

4.
Én sem értem, mi történik. Fogadd el. 

Nincs magyarázat. Egyszerűen csak vágyom rá. 

5.
Álmodom! Mi ez az egész?!

6.
Tölts velem időt. Ez az!

7.
Igen, nevettünk. Pedig már akkor sem volt vicces.

8.
Nincs bennünk semmi közös.

A gyerekeink nélkül olyanokká válnánk, mint két idegen, mint két szellem. 

És mi ezt nem akarjuk. 

9.
Úgy érzem, hogy valami… Egy gát… Egy fék… …Egy fal… 

Egy zavar itt, ami eddig megakadályozta, hogy a vágyaimat kövessem, most leomlott.

10.

Olyanok voltunk, mint két egymástól elszakított rész, amik újra egymásra találtak. 

Csodálatos volt! 

Mintha Észak-Korea és Dél-Korea megnyitotta volna a határait, és újra egyesültek volna.

Az előadás létrejöttét a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatta.

Szereposztás: