1987. szeptember 15.
Az Übü Roi-al a Figura a színházi szakértők érdeklődésének középpontjába került. A nehéz preavantgarde szöveg nem volt mindennapi kihívás az amatőr társulat számára. Jarry darabja a Figura értelmezésében mozgásszínházi produkcióvá lesz, egy 400-500 zsákvászonnal beborított mocskos-tüdőszínű térben, öt bejárattal, melyen belül voltak a nézők is. „Egy olyan patkányfészek, amelyen belül harc van a térért.”
Az előadás: „megejtő, hogy mennyire együttérző Übünek ez a Figura szerinti elemzése. Még abban is az, hogy a jellemek megformálása nem polarizál morális értelemben, s így óhatatlanul megfoszt a fogódzóktól is ... Másutt nem veszem észre a bölcseleti rést, valamennyi szerep az übüség valamelyik rejtett arcát bontakoztatja ki. Annyi fény hull egy-egy alakra, amennyi az Übü mivoltot kikerekíti. Nyoma sincs pátosznak, inkább a groteszk, az irónia, az abszurd hűvös magasa ... Bocsárdi László mozgásszínházában az elsőrendű színpadi jel a térben mozgó emberi test.
Übü papa
Übü mama
Poszomány kapitány
Vencel király
Rozamunda királyné
Boleszláv királyfi
Ladiszláv királyfi
Bugrisláv királyfi
Lecsinszky Szaniszló
Zsinór
Pillér
Paizs
Federovics Mihály
A medve, a finánc ló
Nemesek, nép
Rendező: Bocsárdi László