1989. március 11.
A kényszerek, bizonytalanságok között élő ember
komor szigorúsága, görcsössége jelent meg (az előadásban – szerk.). Az előadás
a felegyenesedés, a görcsök feloldásának a lehetőségét kereste. A szereplők
áldozatot várnak maguktól, csodát a külvilágtól. Az áldozatot meghozzák, a
csoda azonban nem történik meg. A belülről hitelesített előadás a szó
legnemesebb értelmében eszköztelen volt. Csak testekből, mozdulatokból,
hangokból építkezett. (Színház 1989. 9 sz. Sándor L. István: A széthulló kultúra
színháza)
Manole mester
Mira
Ének:
Fülöp Hajni
Rendező: Bocsárdi László