1993. október 15.
Balassi egy olasz pásztordráma, Casteletti Amarillje nyomán öt felvonásban
meséli el a Credulus és Julia neve alatt bujkáló Tirsis és Angelica szerelmi
történetét. Az olasz minta erősen megmagyarosított alakban jelentkezik, mert a
költő, jóllehet prózában adja elő Julia és Credulus kesergéseit, szerelmi
vágyódásait, lelki finomságait Balassi verseket is átment a műbe. A boccacciói
szerelem bravúros egybejátszása, egymásra vetítése egyszerre teszi mély
értelemben komédiává a művet és összetettebbé, emberibbé és teljesebbé a belőle
kiomló szerelmi lírát.
A Szép magyar komédia előadása elsősorban játék akar lenni. Olyan játék,
amelyet csak a színház képes produkálni, s amelynek mélyén felsejlik valami
komorság is: a személyiség keresésének, az emberi kapcsolatoknak igazán soha
meg nem fejthető titkai. Egyben vallomás is az előadás: három főiskolás
rendezőtárs: az igazgató Bocsárdi László, a tervező Kövesdy István és a rendező
Barabás Olga vallomása arról, milyennek látják s akarják látattni a színházat,
illetve mi a szerepe a számunkra s ezáltal a nézők számára is a színháznak.
„…gondjaink közösek, folyton-folyvást vágyakozunk a szépre, a jóra, nyugalomra, szeretetre, szerelemre? S így sodródunk egymás felé ebben a magányos egyszeri kiszolgáltatottságunkban, melynek egyetlen lehetséges racionális következtetése mindig abban a felismerésben nyer rezgnált nyugalmat: Hogy azáltal vagyok én, hogy te létezel, és olyan vagyok, amilyennek te látsz és hiszel és érzel engem. Aztán, amikor megtáltosodunk egyszerűen magunkra maradunk nagy felismerésünkkel, s akkor most már mit is kezdjünk kínunkkal, kételyünkkel, magunkkal…? Hát erről az egyszeri kalandról szól a Szép magyar komédia, semmi másról, melynek egyetlen éltető eleme a játék, egy kis tér, amely pillanatról pillanatra kiszakad a valóságból és elkezdi élni saját önálló életét…”
Barabás Olga
Prológus
Credulus
Julia
Briszeida
Sylvanus
Galatea
Dienes
Díszlet- és jelmeztervező:
Kövesdy István
Rendező: Barabás Olga
Gál: Újabb Figura-díj
– Romániai Magyar Szó, 1993.12.22., 4.
(...) A gödöllői Stúdiószínházak Fesztiváljára sem ment el hiába a
gyergyószentmiklósi Figura színház: a december 11-én bemutatott Szép magyar
komédiával elnyerte a kiosztott három díjak egyikét. Eredetileg Castellano de
Castellani Játék a tékozló fiúról c. darabbal szerepeltek a programban, de a
tavalyi előadást technikai okok miatt nem tudták időre felújítani. (...)
Sándor L. István:
Példázatok és látomások. Gödöllői Stúdiószínházi Találkozó – Magyar Napló, 1994/2.,
1994.02.04., 26.
(…) Az alapanyag és előadás között teremtett távolság
jellemezte a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió bemutatóját. Barabás Olga
rendezésében stílusjátékként hatott Balassi Bálint műve, a Szép magyar komédia.
Az archaikus szöveget emelkedettséget és játékosságot elegyítő artikulációval
mondták a szereplők, a formát kereső érzelmekhez finoman ironizált pózok
társultak a színészek játékában. A történet előzményét stilizált némajáték
beszélte el. Gyakran bukkantak fel fanyarabb ízek, groteszk játékötletek is az
előadásban: a vaktában kilőtt nyílvessző hatására egy madár teteme huppant a
színpadra, a háttérből kakasrikácsolás hallattszott be. A legszellemesebb (és a
legkövetkezetesebb) a díszlet és a jelmez (Kövesdy István munkája) volt ebben a
kissé hosszadalmas produkcióban: fehér zsákvászon borította a színpadot, ebből
készültek a díszletelemek, a kellékek is, de ebből az anyagból volt a szereplők
népviseletet ironikusan idéző ruházata is. (Az előadás harmadik díjat nyert a
fesztiválon.)
B. Kovács András:
Fiatalok a színpadon – Romániai Magyar Szó, 1994.03.11., 7.
(...) Mozgástere bővítésére törekedve a gyergyószentmiklósi Figura
Társulattal együtt „hozza“ ki következő idei bemutatóját a sepsiszentgyörgyi
színház. A nemrég megtartott színháziszakember-találkozón a Figura rendkívül
kellemes meglepetést szerzett az itteni közönségnek Ballasi Bálint Szép magyar
komédiájának bemutatásával. Az örökös deklamációba, az unos-untalan ismétlődd
rutinfogásokba belefáradt nézők (utalásunk nem a helyi társulatot kívánja célba
venni) valósággal felüdültek az új hang, a más beszédtechnika és játékstílus
hatására. „Tavaszodna” talán megsanyargatott, kivérzett színházművészetünk háza
táján? (...)
Fazakas Ágnes: Újra itt a… - Háromszék, 1994.05.14., 4.
Hiszen már volt
itt. Übü király, Ház a határon, A tékozló fiú. Legalábbis amit én eddig láttam.
Hihetetlen, de ilyen színház is van Szentgyörgyön. Lezserül besétálsz a
jegyirodába, és este igényes külföldi vendégedet elviszed a Szép magyar
komédiába vagy a Kasimirba. És átéled, amit elméletként tudtál, vagy kolozsvári
meg bukaresti színházban már tapasztaltál: a produkció nem (csak) a szöveg és
annak illusztrálása mozgással, de nem is ideológia. Sokkal inkább olyan világ,
amit a rendező úgy épít fel, hogy magadra ismersz benne. Balassi komédiája így
lényegül a művészet örök metaforájává, amelyben együtt tárul eléd a játék
öröme, szabadsága és a XX. századi kőfal tövében kolduló magányos művész.
Amíg a rendező,
színészek és néző így, együtt építi a csodát, addig a posztmodem színpadi
nyelvezet korunk hiteles életérzését közvetítheti. A Kasimirban nemcsak a 30-as
évek eleje és a ma analógiája szembetűnő. Az örök kispolgár fájdalmasan üres
élete, ide-oda sodródása érint meg a sziporkázó humor mellett. A lent alantas
világa: kocsma, korrupció, prostitúció, giccses szórakozás, ügyeskedés
sötétjéből felemeli ugyan a fejét az ember, de a zeppelin már az első felvonás
végén elszáll. Marad a kaotikus világ, az ellenőrizhetetlen, a kinti erőszak
által irányított. A bent szférájában pedig a szellemi degeneráltság, ami
csúnyább a testinél és veszélyesebb az érzelminél. Az idill is csak vergődik,
és létezik az egyetemes zűrzavarban. Az ölelő mozdulat irányt tévesztve
groteszk táncba torzul. A végső sötétben a legelesettebbek kézen fogva
tapogatóznak valamerre, a zárt térben fent még felfénylik az utolsó reflektor.
Köszönöm a
Figurának.
Metz Katalin: Kisvárdai színházi fesztivál.
Beszélgetés Horváth Z. Gergellyel – Új Magyarország, 1994.06.14., 11.
(…) A másik két érdemdús előadás a fiatalok produkciója volt. Az ugyancsak nagydíjas gyer- gyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Balassi Szép magyar komédiájának produkciója a diákszínház üdeségével hatott a közönségre. Sajnos, öntevékeny együttes nem sokáig állhat meg a lábán anyagi támogatás híján. Kár volna értük. (…)
Darvay Nagy Adrienne: Azok a szép napok Kisvárdán –
A Hét, 1994/26. szám, 1994.07.01., 7.
(...) A marosvásárhelyi főiskola négy rendezőszakos hallgatója közül az idén
ketten is megjelentek egy-egy vizsgaelőadással. Barabás Olga egy korábbi
rendezése most is nagy sikert aratott. A Figura Stúdió Színház tagjaival vitte
színre Balassi Bálint Szép magyar komédiáját, amely a másik fődíjat,
Szabolcs-Szatmár- Bereg megye díját és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium
különdíját nyerte el. Az előadás jóval túlmutat egy egyszerű vizsgán. Kiérlelt,
szép munka, ahol a stílusegység a fesztivál összes versenydarabja közül a
legteljesebb volt. Kövesdv István érdekes és az előadáshoz jól illeszkedő
díszletében és jelmezeivel egy rusztikus, szellemes és igen élvezetes színház
szemtanúi lehettünk. A műsorfüzetben olvasható szándék valósult meg. „A Szép
magyar komédia előadása elsősorban játék akar lenni. Olyan játék, amelyet csak
a színház képes produkálni, s amelynek mélyén felsejlik valami komorság is: a
személyiség keresésének, az emberi kapcsolatoknak igazán soha meg nem fejthető
titkai. Egyben vallomás is az előadás: három főiskolás rendezőtárs - az
igazgató Bocsárdi László, a tervező Kövesdy István és a rendező Barabás Olga —
vallomása arról, milyennek látják és akarják láttatni a színházat! (...)
Nánay István: Választások árnyékában. Határon túli
magyar színházak fesztiválja – Magyar Napló, 1994/13-14., 1994.07.08., 42.
(…) A Figura Stúdió önálló bemutatóját Barabás Olga f.h. rendezte. Balassi Bálint Szép magyar komédiáiét olyan stílusjátékként állította színpadra, amely egyben a mai néző szemszögéből is kommentálta a több évszázaddal ezelőtti pásztorjátékokat, s ez a többszörös viszony adta az előadás legfőbb humorforrását. (…)
Tasnádi István: Rendes és
rendhagyó hősök. Határon túli magyar színházak VI. fesztiválja – Színház, 1994.
október / 10, 32-33.
(…) A drámai műfaj önállóságáról folytatott évszázados vitához is szolgáltatott
némi adalékot a fesztivál: a Barabás Olga rendezte Szép magyar komédia, az
Újvidéki Magyar Színház Egy lócsiszár virágvasárnapja- (33) előadása és a marosvásárhelyiek Ugató madara láttán úgy tűnt,
mintha Balassi Bálint volna a kortársunk, Sütő András pedig a kanonizált
nemzeti klasszikus. (…) A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió művészei ellenben
egy több mint négyszázéves „kulturális hagyatékot” töltöttek meg élettel,
lendülettel, bájjal. A Szép magyar komédia egyetlen kerékkötőjének, furcsa
módon, éppen a napjainkban játszódó keretjáték bizonyult. A hosszadalmas és
kissé szájbarágós felvezetés nélkül is sikerrel tisztázhattuk volna
viszonyunkat ehhez az üdítően naív, és az életről mégis alapvető tudást
közvetítő pásztorjátékhoz. Zsákvászon díszletek között zsákvászon ruhás
színészek zsákvászon vadkacsára lőnek... Az erősen stilizált játék mindenféle
affek- tált spleen nélkül beszélt az érzelmek zűrzavaráról, a szerelem
kínjairól és boldogságáról. (…)