Két sokat idézett magyar alkotó szövegeinek találkozása a színpadon, avagy hogyan fér meg egymás mellett Molnár Ferenc és Lukács Laci? Jelentem, kitűnően! A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Liliomjában legalábbis, ahol Albu István rendezői koncepciója alapján a címszereplő a történet meghatározott pontjain csatlakozik a „Bukott angyal bandhez”, hogy eljátsszanak pár Tankcsapda-slágert, amik nem mellesleg egy az egyben lefedik Liliom élethelyzeteit és érzelmi állapotait. Vajon hogyan láthatott bele Lukács Laci ilyen pontosan egy igazi csirkefogó fejébe? Örök rejtély.

A nyitókép leginkább egy kiöregedett haknizenekar érzetét kelti, akik húsz éve koncerteznek füstös kocsmákban, és még mindig a Fiúk ölébe a lányokat éneklik, pedig az ő ölükbe már rég nem ül senki, hiába képzelik magukat rocksztárnak. Ahogy haladunk előre a történetben, a zene egyre központibb szerepet kap, megvilágítja és átértelmezi a jeleneteket, a minősége pedig folyamatosan feljavul, a végére experimentális zenei élménnyé válik az Örökké tart, melyhez nagyban hozzájárul a zenészek (Bernád Boldizsár, Kömény Tamás, Simon András) virtuozitása és a zenekarvezető, Bocsárdi Magor multitalentuma.

Korpos Szabolcs zenei vezető olyan hangzásvilágot álmodott meg, ami nemcsak komolyan vehetővé teszi a koncert-etapokat, de kifejezetten bevonja a nézőt, aki akaratlanul is bólogatni kezd az Adjon az ég dallamára. A rock’n’roll a felhők között születik, amik a fesztiválokat megszégyenítő fénytervezésnek köszönhetően ezerarcúvá válnak a dalok közben, ez pedig feledteti a forgószínpad másik oldalán álló baljós kelléket, a kádat is – a látványért felelős Márton Erikát nem véletlenül díjazták többször ezen munkájának elismeréséül.

A kiégett rockzenész attitűd találóbb nem is lehetne Faragó Zénó Liliomjára, aki első színrelépésével lefekteti az alapokat: itt nem egy fiatal, pimasz csirkefogót látunk, hanem egy meglett férfit, aki pontosan tudja, hogyan libbentse fel a nála jóval fiatalabb lányok szoknyáját szemernyi bűntudat nélkül, milyen hangnemben beszéljen a munkáltatójával, és hogyan irányítson minden beszélgetést, amibe belekerül. Mert ő megteheti. A szöveghez képest veszített a karakter az esendőségéből, szerethetőségéből, a néző ezáltal veszített az együttérzési képességéből, helyette düh és tehetetlenség lobban benne: miért nem látja ez a férfi, ahogyan tönkre teszi a körülötte lévők életét? Liliomnak erre is megvan a válasza. Miután leszúrja magát, kiáll a színpadra, és a nézők arcába ordítja: „Mennyi nyomorult patkány, mennyi szánalmas féreg // A sötétben haldokoltok, közben én a Fényben élek.” Hogy van-e joga a társadalmat hibáztatni az elkövetett hibáiért, azt mindenki döntse el maga. Az biztos, hogy nagyon meggyőzően csinálja.

Az állandó frontemberi jelenlét miatt a szokásosnál kevesebb fény vetül Szilágyi Míra Julijára, azonban ezeket a pillanatokat rendre kihasználja, hogy maradandót alkosson, szikár, szenvtelen arckifejezése és fájdalmat sugárzó tekintete beleivódik a nézőbe. Pascu Tamara bohókás, talán túlzottan kislányos Marija óriási szakadékot húz a két barátnő közé, társalgásaik parttalanná válnak, mintha nem is egy nyelvet beszélnének. A másik barátság már kézenfekvőbb, Barti Lehel-András Ficsúrja – bár nem kap túl nagy szerepet – bátran viszi bele Liliomot a bajba, sőt minden adandó alkalmat kihasznál, hogy felülkerekedjen kétségbeesett cimboráján.

Molnár Ferenc finom humorát az epizodistáknak is sikerül megőrizniük, legyen szó Fodor Alain Leonard sutácska Hugójáról, Bartha Boróka tüzes Muskátnéjáról, Tamás Boglár házsártos, ámde két lábbal a földön járó Hollunder nénijéről, vagy Moșu Norbert-László és Kolozsi Borsos Gábor hanyag, hatalmát fitogtató rendőreiről. Lujzát a fiatal Barabás Nóra megformálásában láthatjuk, az esztergályos szerepében Molnár Zsolt, Linzmann, Kádár István és az orvos megszemélyesítője pedig Dávid A. Péter. Kiemelkedőt nyújt Bocsárdi Magor, aki a Mennyország tourist eléneklése után Fogalmazóvá lép elő, majd a dobok mögött ülve irányítja tovább a várakozó öngyilkosokat, épp úgy, ahogy egy jó dobos vezeti a zenekart egy dalon keresztül.

Eredeti megjelenés: revizoronline.com