FiguraFeszt II. rész – 2.
A fesztivál utolsó
napján a Liliomot nézhettük meg, és bizton mondhatjuk, hogy a szervezők jól
időzítettek: az előadás a négy nap csúcspontja volt. Pedig ha azt mondom, hogy
Molnár Ferenc és Tankcsapda, az legalább olyan abszurdnak hangzik, mint Mrożek házat keresztülszelő országhatára. És
nem kockázatmentes választás azért sem, mert a rockegyüttes kedvelői és a
színházba járó közönség nem feltétlenül alkot népes közös halmazt. De hát a
Figura egyik alapelve a kísérletezés, az Albu István rendezéseit ismerők pedig
kezdenek hozzászokni a hasonló párosításokhoz. Nemrég Szatmárnémetiben hozta
össze Woyzecket a német Rammstein zenekar zenéjével, valódi koncerthangulattal
vegyítve a drámát. A koncerthangulat itt is megvan: a Fogalmazót is játszó
Bocsárdi Magor vezetésével a zenészek (Bernád Boldizsár, Ferenc Ferdinánd és
Simon András), úgy is, mint a négy
arkangyal, valamint énekesként a Liliomot játszó Faragó Zénó biztos sikert
aratnának egy új zenei formációként is. Fontosabb azonban, hogy hogyan tudnak
illeszkedni a Liliom eredetiben megtartott szövegéhez és történetéhez. Mert itt
magát a darabot szépen és pontosan eljátsszák. A forgószínpad és Márton Erika
jelzésszerűségében is kifejező látványvilága köti össze a két idősíkot és
teret. Különleges élmény, hogy körülbelül az első két szám után a nézőben
megtörténik a fúzió, és onnantól kezdve nem külön nézi az egymást váltó
jeleneteket és zenei betéteket, hanem egységes egésszé olvad az előadás.
A
Tankcsapda-szövegeken csak kicsiket módosítottak, a legfontosabb talán az
utolsó számban, a „nem vagyok az apád” szövegrész „én vagyok az apádra”
változtatása, hiszen azt Liliom a lányának énekeli. De ha valaki nem ismeri az
együttest, és ez a zenei stílus is távol áll tőle, ahogy az egyik idősebb román
kritikus kollégától, ahogy ő is elmondta, a Liliom karakteréhez nagyon is
passzoló zenei attitűd akkor is pontosan átjön a színpadról. És igen, éppen ez
a világra és önmagára egyaránt dühös és fájdalmasan elkeseredett alapállás
biztosítja ezt az egységet.
Faragó Zénó és
Szilágyi Míra kettőse emlékezetes Liliom – Julika páros. A pillantásukban, a
mimikájukban, a mozdulataikban ott van az a szöveg mögötti plusz, amitől
különleges lesz a kettősük. De ki kell emelni Pascu Tamara naiv kislányból
asszonnyá keseredő Mariját, Bartha Boróka Muskátnéját, Tamás Boglár sípoló
tüdejű Hollundernéját. Az pedig már a négy nap össztapasztalata, hogy a Figuráé
egy rendkívül rokonszenves, erős és összeszokott társulat. Kár lenne, ha
például a Liliomjukat nem láthatná a magyarországi közönség. Nálam mindenesetre
felsorakozott egy régi-régi Liliom-emlék, a Paolo Magelli-féle zalaegerszegi
előadás mellé.
Figura FESZT,
Gyergyószentmiklós, 2024. október 10-13.
Eredeti megjelenés: kútszélistílus.hu
2024. október 15.