FiguraFeszt II. rész – 2.


A fesztivál utolsó napján a Liliomot nézhettük meg, és bizton mondhatjuk, hogy a szervezők jól időzítettek: az előadás a négy nap csúcspontja volt. Pedig ha azt mondom, hogy Molnár Ferenc és Tankcsapda, az legalább olyan abszurdnak hangzik, mint  Mrożek házat keresztülszelő országhatára. És nem kockázatmentes választás azért sem, mert a rockegyüttes kedvelői és a színházba járó közönség nem feltétlenül alkot népes közös halmazt. De hát a Figura egyik alapelve a kísérletezés, az Albu István rendezéseit ismerők pedig kezdenek hozzászokni a hasonló párosításokhoz. Nemrég Szatmárnémetiben hozta össze Woyzecket a német Rammstein zenekar zenéjével, valódi koncerthangulattal vegyítve a drámát. A koncerthangulat itt is megvan: a Fogalmazót is játszó Bocsárdi Magor vezetésével a zenészek (Bernád Boldizsár, Ferenc Ferdinánd és Simon András), úgy  is, mint a négy arkangyal, valamint énekesként a Liliomot játszó Faragó Zénó biztos sikert aratnának egy új zenei formációként is. Fontosabb azonban, hogy hogyan tudnak illeszkedni a Liliom eredetiben megtartott szövegéhez és történetéhez. Mert itt magát a darabot szépen és pontosan eljátsszák. A forgószínpad és Márton Erika jelzésszerűségében is kifejező látványvilága köti össze a két idősíkot és teret. Különleges élmény, hogy körülbelül az első két szám után a nézőben megtörténik a fúzió, és onnantól kezdve nem külön nézi az egymást váltó jeleneteket és zenei betéteket, hanem egységes egésszé olvad az előadás.

A Tankcsapda-szövegeken csak kicsiket módosítottak, a legfontosabb talán az utolsó számban, a „nem vagyok az apád” szövegrész „én vagyok az apádra” változtatása, hiszen azt Liliom a lányának énekeli. De ha valaki nem ismeri az együttest, és ez a zenei stílus is távol áll tőle, ahogy az egyik idősebb román kritikus kollégától, ahogy ő is elmondta, a Liliom karakteréhez nagyon is passzoló zenei attitűd akkor is pontosan átjön a színpadról. És igen, éppen ez a világra és önmagára egyaránt dühös és fájdalmasan elkeseredett alapállás biztosítja ezt az egységet.

Faragó Zénó és Szilágyi Míra kettőse emlékezetes Liliom – Julika páros. A pillantásukban, a mimikájukban, a mozdulataikban ott van az a szöveg mögötti plusz, amitől különleges lesz a kettősük. De ki kell emelni Pascu Tamara naiv kislányból asszonnyá keseredő Mariját, Bartha Boróka Muskátnéját, Tamás Boglár sípoló tüdejű Hollundernéját. Az pedig már a négy nap össztapasztalata, hogy a Figuráé egy rendkívül rokonszenves, erős és összeszokott társulat. Kár lenne, ha például a Liliomjukat nem láthatná a magyarországi közönség. Nálam mindenesetre felsorakozott egy régi-régi Liliom-emlék, a Paolo Magelli-féle zalaegerszegi előadás mellé.

 

Figura FESZT, Gyergyószentmiklós, 2024. október 10-13.

Eredeti megjelenés: kútszélistílus.hu

2024. október 15.