Koncert Molnár Ferenc jól ismert drámájából, vagy a Tankcsapda dalaiból fűzött dramaturgia? Segítek: nincs helyes válasz. ,,Dupla vagy semmi.” – gondolhatta a rendező, Albu István, és megálmodta a Figura Stúdió Színház saját körhintáját.

Az örökzöld kérdésekre választ sosem adó Liliom ezennel sem jutott távolabb az üdvözülés útján, ám Faragó Zénó a ligeti romantikát fülledt rocksztársággal megsózva megmutatta nekünk, hogy ilyen lenne, ha Liliom frontembere lenne egy feketeszárnyú arkangyalokból álló zenekarnak. Hogy mégis milyen az az ilyen?

A hét képet összefoglaló slágerek nem csupán hatásvadász mutatványok, hanem monológok. A hét különböző kép dala a magasföldszintről (Simon Márton). Nem tudom, milyen lehet a magasföldszint, de az elveszett lelkekkel asszociálom, mégpedig az ezzel való tudatos állapottal. Látni az életed zsákutcáját kiirtja a reményt. A reménytelenségbe hal bele Liliom is.

Régi álmom volt igazán belelátni Liliom fejébe, hiszen bármennyire is szurkol az ember, ennek a történetnek sosem lesz vége úgy, hogy ne csapjon rá a lánya kezére, a Tankcsapda-dalok viszont néhol lábjegyzetként, magyarázatként, már-már vallomásként szolgálnak a főszereplő tetteiért. A fogalmazó (Bocsárdi Magor) és angyalzenekara (Bernád Boldizsár, Ferencz Ferdinánd, Simon András) így viszont már az elejétől fogva a bűnös bűnhődésének keze alá játszik.

Bármennyire nem lehetek isten ítélkezni az emberi tettek fölött, erkölcsi és morális értékeimből adódóan megteszem, hiszen Juli (Szilágyi Míra) koroktól és századoktól függetlenül Liliom áldozata marad. A forgószínpad három körcikkének (menny, lakásszoba, liget) pörgetésével én is beleszédülök a cselédlánnyal együtt abba a bántalmazó és mérgező kapcsolatba, amelynek egyetlen kijárata a halál, és csak abban reménykedem, hogy Liliom megbánása erősebb lesz, mint ahogy én azt olvasás közben képzeltem...

...és az Örökké tart c. dal csendül fel az előadás utolsó akkordjaként, mint üzenete lányának, akinek csillagot hozott az égboltról.

Stan Lilla Alíz