A „Figura Stúdió Színház Krémje” Fodor Alain Leonard, Kolozsi Borsos Gábor és Moșu Norbert-László, július 10-én mutatja be Shakespeare Össesét Rövidítve, a S.Ö.R.-t. A fiúk színpadi szereplését a gyergyószentmiklósi születésű Barabás Árpád, Freddy irányítja és segíti. Az előkészületekről, illetve a Shakespeare Összes Rövidítve című komédiáról kérdeztük a rendezőt.

 

Hogyan találkozott Barabás Árpád és a szereposztás Shakespeare összes művével rövidítve?

-     Ez valamikor tavaly kezdődött, amikor Kolozsi Borsos Gábor megkeresett azzal, hogy meg szeretnék csinálni Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpiját, és olyan rendezőt keresnek hozzá, aki a hokihoz is ért. Ez az ember én lettem volna, és úgy indultunk neki, hogy ebben az évadban fogjuk bemutatni. A Sóska, sültkrumpli eredetileg amúgy focibírókról szól, viszont abban megegyeztünk, hogy ha ezt a darabot Gyergyóban kéne eljátszani, akkor azt csakis hokibírókkal lenne érdemes. Átalakítottuk a szöveget a hoki szabályaira, de sajnos a szerző végül nem egyezett bele. Ezután Albu István megkérdezte, tudva, hogy én már egyszer majdnem megrendeztem a S.Ö.R.-t, hogy ha már itt ez a három színész, lenne-e kedvem újragondolni, és megcsinálni a S.Ö.R.-t, mert kár lenne ezt a helyzetet nem kihasználni. Én erre azt mondtam, hogy igen. Ez a történet megint csak megerősített abban, hogy nem kell olyan nagyon erőltetni a dolgokat, ami meg kell találjon, az úgy is megtalál.

Ebben a szövegben viszont már nem téma a hoki...

-  Nem volt az, de mi gondoskodtunk róla, hogy ne hagyjuk ki belőle, úgyhogy a királydrámákba becsempésztük... Csakazértis!

A csapat tehát nem változott. Hogy jellemeznéd a munkafolyamatot?

-    A szereposztás igazából az első pillanatban világos volt; úgy adódott, hogy ez a három színész teljesen különbözik, ami teljesen rendben van, és valahogy éppen ez határozza meg azt is, hogy milyen lett az előadás. A három színész tulajdonképpen saját magáról beszél, arról, ahol vannak, ahogy vannak; és ez a három különféle színésztípus az előadásban is nagyon szépen érvényesül, a rengeteg szerep mellett, amiket játszanak, menetközben mindeniküknek kialakult, úgymond, a színészkaraktere is.

Fodor Leo személyében végre lett egy „igazi” sötétbőrű Othelloja a színháztörténetnek, emellett nem is akartunk elmenni; írtam is neki egy szép monológot, és ez szerintem egy remek humorforrás az előadásban. Az egyébként nagyon sokat számított, hogy ezeket az embereket ismerem, vagyis nem idegenek közé jöttem. Nagyon fontos, hogy aközött a három színész között, akik ezt az előadást játsszák, – bárhol a világon – működjön a kémia, mert különben az előadás nem születhet meg.  A mi előadásunkra, ahhoz hogy az elképzeléseim szerint valósuljon meg, ez különösen érvényes.

Gyakorlatilag az van, hogy három színész úgy dönt, színpadra viszi a Shakespeare Összest annak minden nyűgével, bajával, a teljes színházi apparátussal, és itt csatolódik szorosan igazából ahhoz, hogy miért érdekel engem ez a szöveg. A humorán túl, ami, hogy is mondjam, egy alapkérdés, szerintem a szöveg valahogy nagyon közel áll a színház lényegéhez, legalábbis ahhoz, amit én a lényegének tekintek. Itt mindig az a kérdés, hogy valamihez hogyan viszonyulunk, onnantól pedig az van, az érvényes. Tehát ha egy fűgombához úgy viszonyulunk, mintha az egy atombomba lenne, akkor a néző ott egy atombombát fog látni, pont. Igazából ennek mentén alakítgatttuk az előadást, rengeteg munka van benne, mert ragaszkodtam ahhoz, hogy mindent mi csináljunk, ami főleg a három színészt jelenti az én hathatós segítségemmel; mi írtuk a zenét, minden, ami atmoszféra, az mind a saját munkánk. Ez nem tette nehezebbé a próbafolyamatot, vastagabban, lassabban lehetett ugyan haladni előre, de ezt így volt értelme megcsinálni. Nehéz munka volt, de szerintem mindenikük büszke lesz majd arra, hogy a fényeken kívül gyakorlatilag minden az ő munkájuk.

Mennyire befolyásolta a munkát, hogy szabadtérre és ilyen pici játék- és nézőtérre kellett tervezni az előadást?

-      Igazából mi alapjáraton ide építettük fel az előadást, mert amikor István megkeresett, akkor csak az volt biztos, hogy szabadtéren lehet játszani. Ez ugye stúdiótermi produkciónak indult, de hát a tér az nagyjából méretarányos, igazából ez semmilyen szempontból nem bonyolította meg a dolgainkat, nyilván a világítást meg ezt-azt át kell majd gondolni, ha lehetőség lesz teremben is játszani. Hangulatában szerintem abszolút élvezhető szabadtéren, mivel ez egy olyan építkezésű előadás, ahol sok az interaktivitás, meg olyan a nyelvezete is. Az egyetlen dolog, ami egy kicsit keserédes, az, hogy ez a típusú előadás igényelné az 50-100 főnyi közönséget, ehhez képest nem ülhetnek be csak huszon-egynéhányan, de reméljük, hogy ők is tudnak olyan hangulatot teremteni, hogy mi azt hisszük majd, hogy legalábbis ötvenen vannak.

2020. július 10.